Egy leszokóban lévő dohányos naplója

Ma már mentem suliba. Nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam! Jó, ha dohányzó embereket láttam, az nem volt éppen kellemes érzés, de magamtól nem jutott eszembe olyan sokszor, hogy cigi kéne. Tornaórán osztálytársaim hívtak, hogy menjünk ki rágyújtani. El is mentem velük (mondván, hogy csak elkísérem őket, én nem gyújtok rá), de aztán inkább visszamentem a többiekhez, mielőtt ők meggyújtották volna a cigit, mert féltem, hogy túl nagy lesz a kísértés. De ezt a kis apróságot leszámítva, elég jól tűrtem a mai napot is. Azt hiszem, kezdek beletörődni, hogy úgysem fogok cigizni, és így egyre kevésbé szar érzés. Már várom a pillanatot, amikor egyáltalán nem fog hiányozni, de most se panaszkodhatok, mert még bírom. Kitartás!