Egy leszokóban lévő dohányos naplója

Még mindig beteg vagyok, köhögök, fáj a torkom. Délelőtt lementem az Ifjúsági Házba (Gyermekkarácsony rendezés), és egész nap ott voltam. Azt hittem, hogy ha ki kell mozdulnom itthonról, akkor nehezebb lesz elviselni a cigihiányt, de szerencsére nem így lett, (sőt, még talán könnyebb is volt, mint pénteken). Nem is nagyon volt időm a cigire gondolni, mert mindig akadt valami munka, amit meg kellett csinálni, midig le tudtam kötni valamivel a figyelmem. Ha néha mégis eszembe jutott, akkor sem volt olyan elviselhetetlen, inkább csak olyan "hú, de rágyújtanék most" érzés. Szerencsére a körülöttem lévők 90%-a nem dohányzott (a maradék 10% sem a jelenlétemben), így egyszer sem kerültem égő cigi ötméteres körzetébe. Ez azért jó. Délelőtt tíztől este tízig ott voltam, utána hazamentem, kaja, kicsi gép, aztán alvás. Igazából nem értem rá letargiába esni a cigi miatt. Kibírtam a második napot is.