Egy leszokóban lévő dohányos naplója

Ma már mentem suliba. Nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam! Jó, ha dohányzó embereket láttam, az nem volt éppen kellemes érzés, de magamtól nem jutott eszembe olyan sokszor, hogy cigi kéne. Tornaórán osztálytársaim hívtak, hogy menjünk ki rágyújtani. El is mentem velük (mondván, hogy csak elkísérem őket, én nem gyújtok rá), de aztán inkább visszamentem a többiekhez, mielőtt ők meggyújtották volna a cigit, mert féltem, hogy túl nagy lesz a kísértés. De ezt a kis apróságot leszámítva, elég jól tűrtem a mai napot is. Azt hiszem, kezdek beletörődni, hogy úgysem fogok cigizni, és így egyre kevésbé szar érzés. Már várom a pillanatot, amikor egyáltalán nem fog hiányozni, de most se panaszkodhatok, mert még bírom. Kitartás!

A jó hír az, hogy sikerült kiharcolnom még ezt a napot is, hogy itthon maradhassak, így délelőtt nem volt semmi gond. Délután viszont kimozdultam egy kicsit, Zsófival elmentünk erre-arra, és mindenhol mindenki cigizett, nagyon rossz volt. Ráadásul a Zsófi is rágyújtott néhányszor mellettem, és már alig bírtam. Többször is megfordultam a fejemben, hogy akkor most abbahagyom a leszokást, és elszívok egy cigit, de valahogy mégsem tettem. Utólag örülök, hogy végül kibírtam, de nagyon rossz volt. =(

Már kevésbé köhögök, de ma is itthon maradtam, és egész nap ki sem mozdultam a házból. Alig gondolok a cigire! Sőt, egyáltalán nem gondolok rá. Csak reggel jutott eszembe, mikor az előző napi tapasztalatokat írtam. De utána teljesen megfeledkeztem róla. Fantasztikus érzés. Nem is hiányzik! Egyelőre. De a holnapi naptól azért félek. Valószínűleg már megyek suliba, és nem tudom, mennyivel lesz rosszabb, ha mindenhol - a buszmegállóban, a suliban, az utcán - dohányzó embereket látok. De ki fogom bírni. Megcsinálom. =)

Még mindig köhögök. Az egész napot itthon töltöttem, füstmentes környezetben, ezért nem is volt olyan nehéz ez a nap sem. Meghallgattam az egész (3 CD-s) hanganyagot, ami elvileg segít a leszokásban, és abszolút pozitívan csalódtam benne. Fantasztikus! Sikerült elérnie, hogy teljesen máshogy lássam a cigit meg az egész dohányzási folyamatot, és már örülök neki, hogy leszokok. Remélem, ez nem csak ilyen ideiglenes lelkesedés, mert most olyan érzésem van, hogy abszolút nem is akarok rágyújtani. Ajánlom minden dohányosnak, aki le szeretné tenni a cigit: Allen Carr - Rövid úton leszokni a dohányzásról. Bár a siker még mindig 99%-ban rajtunk múlik, de ez segíthet.

Még mindig beteg vagyok, köhögök, fáj a torkom. Délelőtt lementem az Ifjúsági Házba (Gyermekkarácsony rendezés), és egész nap ott voltam. Azt hittem, hogy ha ki kell mozdulnom itthonról, akkor nehezebb lesz elviselni a cigihiányt, de szerencsére nem így lett, (sőt, még talán könnyebb is volt, mint pénteken). Nem is nagyon volt időm a cigire gondolni, mert mindig akadt valami munka, amit meg kellett csinálni, midig le tudtam kötni valamivel a figyelmem. Ha néha mégis eszembe jutott, akkor sem volt olyan elviselhetetlen, inkább csak olyan "hú, de rágyújtanék most" érzés. Szerencsére a körülöttem lévők 90%-a nem dohányzott (a maradék 10% sem a jelenlétemben), így egyszer sem kerültem égő cigi ötméteres körzetébe. Ez azért jó. Délelőtt tíztől este tízig ott voltam, utána hazamentem, kaja, kicsi gép, aztán alvás. Igazából nem értem rá letargiába esni a cigi miatt. Kibírtam a második napot is.

Ez az első teljes egész nap, amikor egyáltalán nem gyújtottam rá. A sors fintora, hogy reggel torokfájással és köhögéssel ébredtem, és mivel fájós torokkal régen sem szerettem cigizni, így reggel nem éreztem elviselhetetlen késztetést, hogy azonnal rágyújtsak. Suliba is csak első két órára mentem be, utána hazajöttem, és egész nap itthon voltam. Vicces, de végig attól féltem, hogy majd a szokásos péntek esti iszogatáson biztos rá fogok gyújtani (főleg, ha már illuminált állapotban leszek), de mivel este már lázas is voltam, így nem mentem sehova. Talán jobb is, mert nem biztos, hogy kibírtam volna az egész estét cigi nélkül. Egyébként letöltöttem a netről egy - állítólag - leszokást segítő hangoskönyvet, aminek az egyharmadát délután meg is hallgattam, és tényleg nagyon jó. Nekem segített, bár még így is eszembe jutott párszor, hogy de rágyújtanék.